A karkötők viselésének története, a többi ékszertípushoz hasonlóan ősidőkig nyúlik vissza. Egyiptomban már Krisztus előtt 5000-ből származó karkötő leleteket is találtak, melyek általában csontból, bronzból és fából készültek. Az egyiptomi szkarabeusz motívum, mely a megújulást, az újjászületést szimbolizálja a legtöbb előkerül leleten fellelhető. De, hogy még távolabbra menjünk vissza az emberiség történetében, egy a szibériai Altáj-hegységben feltárt barlangi lakhelyről előkerült karkötő lelet korát 40 000 évesre teszik a kutatók.
Az arany karkötők napjainkban is a legdivatosabb ékszerek körébe tartoznak a hölgyek körében. Mint, ahogy már említettük három fajtájuk létezik. A karláncok, hasonlóan a nyakláncokhoz, apró szemekből álló ékszerek, melyek viselése talán a legkényelmesebb. A karláncokat lehet díszíteni egy-egy közbe iktatott dísszel, melyek akár valamilyen csodálatos drágakövet is foglalhatnak magukban. A szemes karkötőket úgy érdemes elképzelni, mint a fémből készített óra szíjakat. Ezek általában 1 – 3 cm-es elemekből állnak, melyeket stiftek tartanak egyben, biztosítva így a szemek közötti mozgást. A harmadik típus a merev karkötő, vagy karperec, melyek további két csoportba sorolhatók: a nyitható merev karkötőkre, és a nyitott vagy zárt, kézre húzható karkötőkre. A nyitható karkötők elkészítése talán a legnagyobb ékszerészeti kihívás az összes karkötő típus közül, hiszen itt teljesen egyedi, zsanérozott nyílást – záródást, illetve egyedileg kitalált és elkészített zárat kell készíteni az ékszerre. A megfelelő méret kiválasztása és eltalálása is ennél a karkötő típusnál a legfontosabb, hiszen a csuklóhoz történő pontos illeszkedése elengedhetetlen a kényelmes viseléséhez.