A gyűrű általában folytonos, kerek “szalag” vagy tórusz, mely többnyire fémből vagy más kemény anyagból, például: fából, csontból, kőből, üvegből, drágakőből készült dísztárgy, melyet az ujjunkra húzva viselünk. A „gyűrű” kifejezés önmagában mindig az ujjon viselt ékszert jelenti; ha máshol testrész díszeként viselünk ékszert, akkor a kifejezésen belül a testrész is meg van adva, például: fülbevaló, nyakgyűrű, kargyűrű, bokagyűrű és lábujjgyűrű.
Bár egyesek pusztán díszként vagy a gazdagság feltűnő megnyilvánulásaként hordják a gyűrűket, a gyűrűknek szimbolikus funkciójuk van: a házasság, a kivételes teljesítmény, a magas státusz vagy tekintély, a szervezeti tagság és hasonlók jelzésére szolgált a történelmi időkben.
A mítoszokban és mesékben a gyűrűket gyakran spirituális vagy természetfeletti erőkkel ruházzák fel.
Napjainkban a gyűrűket sokféle anyagból készítik, elsősorban a funkciójuknak megfelelően.
A házassági, eljegyzési vagy jegygyűrűk általában nemes fémekból: aranyból, ezüstből, platinából, palládiumból stb. készülnek, a divatékszerek pedig készülhetnek műanyagból, olcsóbb fém ötvözetekből: acélból, rézből, spiáterből, de számtalan különféle anyagból készítenek gyűrűket.
Régészeti leletekben először az ókori Indiában lelhetők fel emberek által viselt gyűrűk, melyek Krisztus előtt 3000-ből származnak, de egyéb képzőművészeti források alapján jó okunk van feltételezni, hogy a gyűrű viselése ennél is jóval régebbre eredetezhető.
Ezt követően az egyiptomi és a közel keleti civilizációkban is fellelhető és nagy jelentőséggel bírt a gyűrűk viselése. Az ókori egyiptomban találkozhatunk először írást, névjelet, kereskedelmi jelet tartalmazó pecsétgyűrűkkel melyekkel vélhetően törvényi rendeleteket, kereskedelmi megállapodásokat hitelesíthettek. Egyiptomban még elterjedt volt a gyűrűkön a szent szkarabeusz bogár ábrázolása.
A görög-római korban is közkedvelt viselet volt a gyűrű, melyeket elsősorban ezüstből, aranyból, bronzból, elefántcsontból vagy borostyánból készítették. A Görögök és a Rómaiak is az egyiptomi kultúrából vették át a gyűrű viselésének hagyományt, illetve funkcióit: hitelesítés, vagyon és hatalom szimbolizálása, de a későbbiekben annyira elterjed a gyűrűk ujjon való viselése, hogy még a rabszolgák is rendszerint viseltek valamilyen olcsóbb anyagból készült gyűrűt.
A középkori Európában is természetesen folytatódott a gyűrű viselésének tradíciója. Először a papi méltóságok, a fejedelmek és a tehetősebb kereskedők viselték, megtartva a gyűrűk hitelesítésének funkcióját. Ezek a gyűrűk már magas szinten kivitelezett, aranyból drágakövekkel díszített ékszerek voltak. A gyűrűk viselésének divatja Európában is gyorsan átterjedt a legkiváltságosabb rétegekből egészen a köznépig. Státusszá vált egy kézen a kár több gyűrűt is viselni. A drágakövek megmunkálása a 12. századtól vált egyre elterjedtebbé, a gyémántot a 16. századtól fedezte fel magának az ékszer ipar és fejlődött úgy a technológia, hogy a megmunkálása is lehetségessé vált.
